ha jeffrey dahmer tudatosan on purpose csinálta volna amit csinált és nem a mentális betegségei hajtották volna akkor a legtökéletesebb ( i know tragikus) amerikai társadalomkritika lett volna és senki mást nem őt kéne hibáztatni hanem elkezdhetett volna magába nézni a világ.
alkalmatlan szülők mentális betegsèggel, értelmetlen gyógyszer adagolás, terápia hiánya, a mental well-being eltiprása a környezet által, leszarjuk a gyereket, toxic masculinity, függőségek, homofóbia, vallási fanatizmus, kisebbségi elnyomás, lobotómiai kisérletek a homoszexualitás gyógyitására, a homo társadalom bezárkózása, utána a média ostobasága
i’m telling you mai napig ugyan ezekkel a problémákkal küzdünk csak nincs aki tükröt mutasson. Mindenki azzal foglalkozott, hogy ő maga az ördög nem pedig azzal, hogy ugyan babám why? és lehet, hogy mindenki hibás ebben nem?
ha ő egy virág lenne és ennyire ‘tönkrement’ volna top to bottom akkor ő lenne a hibás vagy a föld, viz, fény, kártevők?
pontosan olyan érzés ez, mint amikor bepakolgatsz minden fost a liked songsba spotyn és rámész a shuffle playre es nemtudod leállítani.
Amikor már a plüssállataidat sem ölelgeted meg ha ágyba kerülsz akkor valszeg visszacsúsztál a depresszió major részébe.
amikor olyan buszon vagy villamoson utazok ami olyan környéken megy ahol nem vagyok ismeros vagy csak antipatikus (ha egy kornyekre lehet ezt hasznalni. lehet mert ezt hasznaltam.) olyan mintha az emberek egytol egyik tudnak, hogy en itt egy betolakodo vagyok es lehet dolgom van arra es mintha masik korzetbol jottem volna. Ilyenkor az sem segitene ha leszallnek mert akkor ott leszek a wrong kornyeken es vissza kell szallni ujabb eszkozre ujabb gyanakvo emberek koze.
amugy igazán megtanithatnák az iskolában, hogy hogyan kezeld VAGY legalább ismerd fel a mental health problémákat a mexikoi öböl éves kuloricatermelése vagy a deriválás helyett. csak mondom, de tudom, hogy a cél nem egy egészséges társadalom.
VAGY legalább valami háztartási alapismereteket. Mindenfèle sztereotipia ellenére én cseréltem villanykörtét bazdmeg meg szerelek meg mindent a hetero haverjaim helyett mert arra nem tellett a masculinityből..
az, hogy számodra fontos emberek évek után ugy kilépnek az életedből és úgy tesznek mintha sokadágon ismerősök lennétek nem pedig évekig ‘jóbarátok’. és nem mondják meg neked a reasont meg hogy esetleg mit tehettél vagy mi változott az geci fájdalmas.
ugyanitt: üzenem ezeknek, hogy a KURVA ANYATOK
amugy az mekkora öröm lehetett amikor vártad az uj kedvenc számod a rádióban, vagy a koncertet hogy hallhasd es vegre megszolalt.
Kibaszottul mind halottak vagyunk es egy fél karnyujtasra van minden. Senki semminek nem örül és ezert vagytok mindannyian ekkora fos szarfaszuak.
Két hete keresztbe alszom az ágyamon, mert az olyan mintha csak egy délutáni szundit nyomnék nem pedig lefeküdnék este egyedül magányosan aludni.
bárcsak ne létezne az a szó, hogy szorongás. az azt jelentené, hogy nem létezne ez a pokoli érzés amitől órákig fel s alá járkálok vagy épp a teraszon ülök halálpálcázgatva vagy tudnék inni egy pohár vizet mert szükségem van rá de nem birok felkelni mert nem kapok levegőt.
arra lennék ugy igazán kíváncsi, hogyha valaki megbánt és eljátssza a bizalmad, még ha meg is bocsájtasz de nem mutatod ki a haragot vagy sértődöttséged hanem act like everything is fine. Mintha nem történt volna semmi és visszaáll minden a régire akkor érzi a tettei súlyát egyáltalán? Vagy baszik bele és újra megteszi veled mert ‘múltkor sem volt belőle semmi’?
hey future love erről a jelenlegi szar időszakról keveset fogok mesélni neked mert nem vagyok büszke arra, hogy milyen ember vagyok most.